2..: Ezt nem hiszem el! :.

Iskola után még bementünk a Mc Donald’s-ba és megittunk egy pohár jeges kávét. Ezután pedig vettem elvitelre 3 adag McChicken’s menüt is.

♥otthon♥

Mikor haza értem a húgom nem volt otthon, legalább is azt hittem. De ott lapult a kanapé mögött, meg akart ijeszteni, de én gyorsabb voltam és elkaptam.

- Már megint észrevettél!-mondta duzzogva.

- De csak véletlenül!-mondtam neki.

Ekkor toppant be apu nagyon fáradtnak tűnt. Beszélgetett valakivel:

- Mennyi napról lenne szó?-kérdezte apu.

- Értem-mondta-Ott leszek!-folytatta.

- Viszontlátásra!-köszönt el.

- Szia apu!-üdvözöltük egyszerre a hugommal.

- Sziasztok kincseim!-mondta apu és egy puszit nyomott az arcunkra.

Ezután asztalhoz ültünk és ezután hozzá láttunk a vacsorához amikor megszólaltam:

- Szeretnék mutatni valamit apu-jelentettem be örömmel.

- Oké mondjad kicsim!-mondta apu és amikor vissza értem az asztalhoz kezébe nyomtam a papírt.

Amíg apu a szórólapot olvasta fel észre vettem hogy Flora kezd elég ideges lenni nem tudtam miért, de ki akarom deríteni! Amikor apu a mondandója végére ért egyszer csak Flora elüvöltötte magát:

- Apu ez nem igazságos mindig csak Rebecca-val törődsz!!!-kiáltotta Flora, ezután pedig felfutott a szobájába.

- Oh pedig ezt hittem, hogy majd Flora is örülni fog neki, hogy haza jöttem!-mondta apu elszomorodva.

Én pedig nem mondtam rá semmit, de azután hogy megnyugtassam valamit mondanom kellett:

- Semmi baj apa nem a te hibád Flora mindig is ilyen volt!-mondtam neki, hogy megnyugodjon.

- ÁÁÁ! Nem törődök veletek olyan sokat talán ez itt a baj.

- Felmegyek, megnézem!-mondtam és leindultam fel felé.

Amikor beléptem Flora szobájába nem tudtam mi a baj, de nem is kellett kihúznom belőle!!! Mert már mondta is:

- Tudod, nagyon szeretlek, és nem szeretnék egyedül maradni, mert nincsenek annyira barátaim és szóval, ha te elmész Párizsba, akkor én mit csináljak? Lehet, hogy sokszor rosszul viselkedem, de kérlek, csak ne hagyj, itthon egyedül apu annyit dolgozik, hogy nem lenne rám ideje-mondta már félig sírva.

- Tudod ez így van, ahogy mondod és nyugodj meg, ha rajtam múlik nem lesz így!!!-mondtam neki egy kicsi meg hatódottsággal a hangomban.

Ekkor pedig megöleltem a húgomat, mert annyira rossz volt látni, hogy szenved! Közbe pedig ezt suttogtam a fülébe:

- Semmi baj nem lesz, ki találunk valamit!!!